Csupa finomság, kellem...

Még az első gyöngyözéseimkor bukkantam erre az apró halvány rózsaszínes gyöngyre. Beleszerettem, finom, kellemes és légies volt, nem tudtam ellenállni neki. Bár egy gyönggyel való szerelem nem jelenti, hogy ékszer lesz belőle egyből...lehet, hogy sokáig kell érnie, ahogy egy jó bornak, de annál érdekesebb szebb dolog fog születni belőle, főleg, ha társat talál más gyöngy személyében, ettől a találkozástól teljesülnek be, és lesznek valódi ékszereke.
Így született a Melankólia & Titok szett.

És mi a megálmodott történet.... egy kellemes langyos nyár estén egy kisvendéglő teraszán ül egy hölgy, egyedül. Halvány rózsaszínű egyszerű ruhát visel, lila kendő védi vállát az esti széltől. Jön egy erősebb fuvallat és nyakáról lecsúszik a kendő és kikandikál egy mese szép finom gyöngy nyakék... és bearanyozza kedves ábrándos arcát. Elfogyasztott vacsorája után egy könnyű rozét kortyol, gondoltaiba, emlékeibe merül... messze van már, vajon hol jár az esze? Gyertya fényében megcsillan fáradt rózsaszínű itala, majd ezt követve a láncába és fülbevalójába ugyan olyan színű csiszolt gyöngy, rejtélyes csillogás veszi körül, magány, szerelem, titok lengi be ezt a melankolikus estét... és megszólal ez a zene...

Ez a legújabb láncom romantikus története. Tetszik? Viseld Te és meséld el a Te történetedet...

Csipke Rózsika

A minap ahogy pakolásztam a gyöngyös dobozkáimba,
véletlenül három különböző doboz  került egymás mellé, a rózsaszín, a zöld és az arany... hirtelen annyira egymásra találtak, pedig jó rég szereztem be őket.


Egy illatos rózsabokor jelent meg lelki szemeim előtt, éreztem is az illatát, Budaörsön a szomszéd kertjében volt. Mindig az jutott eszembe, hogy ez Csipke Rózsika kertjéből kerülhetett ide a budaörsi hegyre valami rejtély folytán... ki tudja miért? kislányi fantázia talán... Két dolog él bennem élesen, az a finom, bársonyos tapintású halvány rózsaszínű szirom rengeteg, melyből az az édes mámorító illat áradt, mohon szagoltam be ebbe a csodás szirom tengerbe, maga a természet csodája volt számomra! A Királyfi már ki is maradt :) az illat elbódított.  Nem tudom milyen rózsafajta volt, valami futó....de nem láttam olyat azóta se, de ha van valakinek, ajándékozzon meg egy csokorral, kérem! köszönöm, köszönöm, köszönöm  💗 és ha tán a Királyfi lenne aki adja azt se bánnám 😊

Szóval ez a története ennek a láncnak, a virágrészt finom puha rézdróttal fűztem meg, ezért van tartása. Nem is tudom honnan jött az ötlet, soha sem dolgoztam még eddig ezzel a dróttal, csak úgy volt a fiókban. Talán úgy jött ez is mint az emlék egy budaörsi rózsabokorról és annak csodás illatáról, és Csipke Rózsikáról.

Remélem beleszeret valaki, és viselheti egy fantasztikus romantikus vacsorán a szerelmével. Becsukom a szemem... egyszerű, tiszta selyem fáradt rózsaszínű felsőt tudnék elképzelni hozzá, hogy tudjon a szépsége, fiatalsága és bája érvényesülni...látom már, most koccan össze két pohár.....

Pár perc hírnév.... :) Újbuda TV

Azt szokták mondani pár perc hírnév... remélem nem pár perc :) én úgy fogalmaznék, bemutatkoztam, Hahó Albertfalva, itt vagyok és mindenkit várok szeretettel! Én, az az Bercica!
Ha valami szép, kedves egyedi ajándékot szeretnél, keressél! Ha Te szeretnél szép ékszert, mert egy különleges estére készülsz, gyere válogassál, ha nem találunk éppen olyat akkor kitalálok valamit ami Te vagy és elkészítem! Ha van valami szép láncod a nagyidtól és elszakadt, mutasd meg, lehet, hogy meg tudom javítani és újra életre kelteni...az emlékeiddel együtt. A történetére is kíváncsi vagyok ám! Kérlek oszd meg, mert minden gyöngy mesél ám...és remélem életre kell a kezeim között. Tudjátok minden gyöngynek, fonalnak más-más az illata, a tapintása... becsukom a szemem és egyből járnak is a gondolatok.... A gyöngyös bolt nekem olyan, mint kisgyereknek a cukorka bolt, nézegetem, kezembe veszem, időnként az ablakhoz viszem, hogy lássam a színét, fényét, és időnként becsukom a szemem. Furcsa jelenség lehetek, de ez a szenvedélyem.

Visszatérve a TV-hez....ahogy előző jegyzésemben olvashattad már, sajnos az időjárás igen csak kibabrált velünk, beszorított a közösségi házba ami nem olyan nagy ám. Így pici asztalkáknál tudtuk ismét kirakni portékáink igen csak kis részét, de ott voltunk, részesei lehettünk a rendezvénynek és ez volt a lényeg. Sürgés-forgás, eső utáni fülledtség, zsúfoltság, a színházterembe egymás után jöttek-mentek a fellépők, és egyszer csak azon kapom magam, hogy a helyi TV riportere egy mikrofont tart elém és kérdez. Hát, hogy milyen zavarba voltam azt el sem tudom mondani, persze utólag már jöttek volna a frappáns válaszok. "Miért Bercica ? hát olvassák el a Blogomat"...persze erre nem került sor, örültem, hogy szó elhagyja a számat.

Megjegyzésem, igen csak eltúlzó az iparművész titulus, bocsánat az iparművészektől! Én kézműves vagyok, aki a lelkét is kicsit beleteszi :)
Bár lehet, hogy gyerekkorom vágyába belelátott a riporter ;) mert valaha gyerekként ilyesmiről álmodtam, úgy mond ígéretes voltam, szépen rajzoltam, nagyon jó volt a kézügyességem... jártam külön is rajzolni, de az élet mást hozott. Más az álom és más a valóság. De emlékszem amikor tini fejjel, nem értettem mit keresnek ott a rajz állványok mögött azok az idős emberek ? ... és rajzolnak szenvedéllyel, estéről-estére, velem együtt egy művelődési ház kistermében ... ma már tudom ők is azok akiknek nem "úgy alakult" az életük, de az alkotás szenvedélye mindig él-élt a szívükben.  Ahogy írom ezeket a sorokat egy késő esti langy meleg nyári éjszakában a teraszon alakjuk felsejlik előttem, de arcukra már nem emlékszem, üdv régi "rajz-társak", hahó itt vagyok én is, és volt 3 perc hírnév :) látom is kacagó arcukat, ahogy mondják, ej-ej kislány, ne viccelődj! Hiszen komoly, BENNE VOLTÁL A TV-BEN :)


Engem is ez az alkotás utáni szenvedély kísér állandóan.... mindig velem volt, bennem van, de az élet nekem sem "úgy hozta". Aztán az ékszer készítésbe találtam meg azt amivel nem csak magamnak, hanem másoknak is örömet tudtam okozni és ezzel kezdődött több mint 10 éve, hogy a hobbym már nem csak magamnak szól. Most meg nem rég elhatároztam, hogy belevágok, talán a szenvedélyem a hivatásom, munkám is tud lenni... és nem akarom elengedni.

Szóval Bercica vagyok, sokan úgy mondanák ez a "művész nevem" én úgy fogalmaznék, hogy ez a Brandem, ez vagyok ÉN.

Valami kék....

Hát én a kék színnel hadilábon állok. Ez az a szín amit valahogy nem érzek. Nem is igen van kék dolgom, kerülöm ösztönösen és néha tudatosan. Persze tudom másnak ez a csúcs, ahogy nekem a zöld, a aranybarna, lila....meg minden már a kéken kívül :)

De hát más szereti,kérik, hát gondoltam akkor barátkozzunk egymással :) én nem éreztem semmit, de másnak tetszett. Szóval ez egy érzelem mentes barátság lett.

Ahogy az előző bejegyzésnél írtam pakolásztam, egy kis zacskóban rég elfeledett apró gyöngyök kerültek elő...a korát se tudom megmondani. De innen derül ki, hogy a Cseh gyöngyök szuperek és ez még békebeli időkből maradt. Nézegettem mit lehetne vele, a gyöngy a fúrt lyukjánál volt kék, maga a gyöngytest annyira halvány, selymesen fényes volt, még érzelmek is jöttek!... egy egyenes vonalú, végtelenül egyszerű fazonú, minden cicomától mentes ruhát láttam, viszont az anyaga egy fantasztikus selyem anyag volt és a ruhához az én halványkék nyakékemet láttam a lányon, meg van! ESKÜVŐ, erre a gondolatra kell alkotnom ezzel a gyönggyel.
Hogy is van? kell valami új, valami régi,valami ami kölcsönbe kapott valami kék!

És még mielőtt a gyöngytől félnénk: Egyesek szerint ha a menyasszony gyöngyöt visel az esküvője napján, akkor a gyöngy „átveszi az igazi könnyek helyét”, vagyis a házasság könnymentes, boldog lesz. Mások pedig éppen azt állítják, a gyöngy azokat a könnyeket mutatja, amelyet a menyasszony majd a házasságában elhullat. Tehát minél több a gyöngy, annál több a könny.

Ez volt az inspirációm ehhez a darabhoz. Neked hogy tetszik?

És folytatódik a Manó történet - Ballagás

A héten ballagnak az iskolában... az ablak alatt van a asztalom, ahogy felnézek munka közben éppen a szomszéd utcák vöröses tetői tárulnak elém, a Mezőkövesd utcába lévő iskola tetejére látok... sokszor idáig hallom a gyerekek zaját amikor az udvaron vannak, vidám zörejek szűrödnek be hozzám. És én ülök és éppen alkotok...valahogy egy szó ugrál a lelki szemeim előtt, "SZERENCSE".

Szeretnék minden tininek fantasztikus középiskolai éveket kívánni, jó és SZERENCSÉS utat a kis gimiseknek. Emlékszem amikor én voltam 8.-os diák milyen félelmeim, várakozásaim voltak, hogy már a nagyok közé fogok kerülni. Milyen lesz? Hogy fogom érezni magam az új iskolámban? Milyen új dolgokat fogok tanulni? Milyen lesz a beilleszkedés, hiszen senkit se ismerek? Félelemmel és kíváncsisággal teli várakozás volt...talán most a másik utcában az egyik teremben is ilyen érzések kavarognak a félig felnőtt emberkékben, akik úgy érzik ez az első igazi szárny próbálgatásuk...

Szóval Szerencse akkor Manó és így született meg Szerencse Manó, akinek a ruhájára is rávarrtam, hogy LUCK :) és persze a elmaradhatatlan jelkép a négy levelű lóhere, amit gyerekként óráig kerestünk a fű között.


Persze nem csak ballagásra gondoltam, ha nem bármilyen nagy eseményre ami az emberrel történik, és a szerettei, barátai sok-sok szerencsét kívánnak neki a jövőre. Lehet egy új élet kezdete, új lakás, új munka, új iskola, vagy egy fontos verseny... szerintem Szerencse manó mindig jól jön!

Akik útnak indultak, pá-pá Manócskáim :)

Manóimról olvashattál már, Marciról, Mimiról és Pipiről. Most mesélek picit két másik Manóról akik elköltöztek.

Az egyik Csikós, én úgy neveztem el, de gazdája biztos másként :) , mert Újpest színeibe kérték tőlem. Szóval lila-fehér csikós lett. Nyakába még egy kis "ilove" fityegő is került. Útnak indult...remélem kapok visszajelzést, hogyan fogadták.

Másik manóm, szombaton a Mustrán indult útnak, ő Szivárvány manó. Szivárvány manót a tavaszi viharoknak köszönhetjük, pontosabban a vihar után megjelenő csodás szivárvány ihlette. Sokan nem szeretjük a vihart, így vagyok ezzel én is, bár a biztonságos lakásból a félelem mellett egyszerűen csodálom a felfoghatatlan erőt ami egy viharban tombol...  és valahogy párhuzamot látok  az emberi küzdés, akarás és a vihar között...

Aztán elmegy miután kitombolta magát a vihar és amikor megjelenik a szivárvány egyszerűen mosolyt csal az arcunkra és hirtelen a félelem helyét a derű veszi át... picit ünnepnek is érezzünk, hogy ezzel a csodával kápráztat el bennünket a természet. És itt is érzem az emberi élethez kapcsolódó párhuzamot, hogy a sok-sok munka, küzdés meghozza az eredményt és a csodát, az örömet.

Szóval térjünk is vissza a főszereplőnkre Szivárvány manóra. Talán jobb apropóra nem is vehették volna meg tőlem, mint egy lakás avatóra. Kívánom, hogy az új lakás lakójának vidámságot hozzon az életébe, mindig erősítse meg a hitét, hogy ború után derű jön, és az apró örömök is nagyon-nagyon fontosak!

Jó utat Manócskáim!

A Mustra :)

Bizony elfáradtam :) de jó ízűen. Fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, és olyan elégedett örömet éreztem, hogy lakóhelyem ilyen színvonalas rendezvényt képes csinálni. És ebben a "képest" szóban mindent szuper latinusban értsetek! Profi, felkészült, pörgős, annak ellenére ami minden szabadtéri rendezvény esetében rizikóként bejátszik az ÉGIEK KEGYESSÉGE, avagy az időjárás.

Akkor kicsit bővebben. Nagy izgalommal készültem és nagyon örültem, hogy megtiszteltek a meghívással, aminek örömmel tettem eleget. Egyrészt hogy bemutatkozhatók, mint kézműves, másrészt, hogy részese lehetek ennek a rendezvénynek ami szívemhez, Újbudához kapcsolódik. Tudni kell rólam, hogy bár egy jó ideig nem éltem Albertfalván, de nem fordítottam az oly szeretett Újbudámnak hátat, csak éppen a Kelenföldi részem laktam. Az élet úgy hozta, hogy visszatértem gyerekkorom helyszínére, ami sok-sok emléket előhozott, amitől van hogy óckódik, fél az ember, van hogy a meghatódottság könnyeket csal a szemébe...és ezzel én is vagyok. Velünk szembe jönnek olyan emberek akik sajnos nem lehetnek már velünk, és ettől félünk.... szóval a fájdalmas árnyak kísérnek. Bár biztos összefügg azzal, hogy én bizony nehezen, vagy talán soha sem tudom a veszteségeket, gyászt feldolgozni.
De kanyarodjunk vissza, semmi pityergés öreglány!

Farkas Krisztinának köszönhetem ezt a lehetőséget, aki nem csak Albertfalva önkormányzati képviselője, de mint kiderült szomszédom is. Ezúton is köszönöm neki !!!
Sokan tudjátok, hogy nagyon régi vágyamat próbálom beteljesíteni, hogy a hobbim, szenvedélyem a munkám, hivatásom is lehessen.... ezen dolgozok, és fogok dolgozni, mert akár hogy is ágáltam ellene, még a csillagok is ezt sugallják :) Barátaim a megmondhatói, hogy hányszor legyintettem, hogy "óh dehogy", ez csak hobbi marad, vágy álom. küzdöttem a sorsom ellen, vagy egyszerűen gyáva vagyok bevallani az oly kézzel fogható valóságot ... ki tudja? ...
Köszönöm az utamba tévedőknek (Vikinek és Krisztinának) és jó barátomnak Gábornak, hogy biztatnak és segítenek. És nem utolsó, de talán első sorban Anyukámnak azt támogatást és nagy-nagy türelmet amit irányomba tanúsít, mert bizony szükséges, ismerem magam ... és további köszönet azoknak akik csak ezután tévednek utamba és támogatnak, segítenek ezen az rögös úton.

A délelőtt fantasztikus volt, kellemes júniusi időben töltöttük. Ment a műsor, jöttek-mentek az emberek, volt aki alkotásom mellett döntött, volt aki érdeklődött munkáim iránt és remélem találkozok majd még velük, én szeretettel várom Őket! Voltak "kis emberek" akiket a horgolás rejtelmeibe próbáltam bevezetni, pillangó vagy kis virág készítésével. Közben kikandikáltam a színpadra ahol kicsik és nagyok kápráztatták el a közönséget és engem is. Szóval idillikus volt :) Nagy élmény lelkemnek.

Aztán bedurcáskodott az időjárás, elmosott minket az eső, behúzódtunk a Közösségi házba, A szervezők mentették a technikát a rendezvényszervezők rémértől a "ROSSZ IDŐJÁRÁSTÓL, kibabráltak az égiek, jöhetett a "B" verzió megvalósítása. Átkerült a színpad a benti terembe, majd szépen a kézművesek is picinyke asztalokhoz kerülhettek. A mondás igaz, sok jó ember kis helyen is elfér! Közben látogatóba barátnő is érkezik, majd a helyi TV-s a mikrofonjának "végén" találom magam, zavaromban megmondom azt se tudom mit mondtam (bocsának, ha nagyon béna voltam :) ) majd nem sokra már semmit se bánok, se esőt, se szelet, se bénázást a mikronon előtt, mert fantasztikus zene kezd szólni... nem bírok magammal és kicsiny standomat Anyukámra hagyva, egy fantasztikus koncert részese lehetek a Budapest Jazz Orchestráé Fehér Adrienn, Urbán Orsolya, Farkas Gábor Gábriel és Mujahid Zoli énekével.... szívembe fanfárok szólnak, ide eső, oda szél... de szól a zene és fantasztikusan érzem magam. KÖSZÖNÖM!!!!

Szóval nekem ilyen volt az Alberfalvi Musta. És neked?

Kézműves vásár

Nagy megtiszteltetés ért, meghívtak az Albertfalvai Mustra névre hallgató rendezvényre, köszönöm a szervezőknek!
Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt! Egész napos programok a színpadon, kézműves vásár, ahol az én alkotásaimat is megnézheted, megvásárolhatod.

Reméljük szép időnk lesz és jól fogjuk érzeni magunkat együtt, gyere el!

Időpont: 2017.06.10. szombat 10:00-22:00 óráig
Helyszín: Albertfalvi Közösségi ház, 1116 Budapest, Gyékényes utca 45-47.

 > > > Esemény a Facebookon

Design by Bercica története

Sokan kérdezik miért Bercica? Akik régről ismernek azoknak egyértelmű J de szeretném ha választ kapnának azok is akiknek ez ma még rejtély.

Szeretem az állatokat és mindig is voltak házi állataink, én így nőttem fel, ma úgy mondják így szocializálódtam, nem is tudom elképzelni másként az életet. Egy Anatol France idézet fogalmazza meg legtökéletesebben hitvallásomat e témában.

„Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.”

Anatol France

Legközelebb a macskák állnak a szívemhez, mindig volt cicám. Hatalmas vágyam teljesült, amikor életem első fajtiszta macskája beköltözött a mindennapjaimba. Ő egy brit kék Berci névre hallgató kandúr volt, neki köszönhetem, hogy megismertem a macskakiállításokat, sok-sok éven át versenyeztem vele és unokáival. 16 éves volt amikor itt hagyott minket… de szívünkbe örökké él! Nincs nap amikor ne jutna eszembe...  L  Innen ered a Bercica név, Berci és az unokái a Bercicák… majd fórumok nick neveként is ezt használtam és szépen lassan Bercica lettem én is J Ma Berci 3 unokájával osztom meg életemet, Bercillával (Lilu), Morcival és Jasminnal.  Már rég nem versenyzünk, ők már nyugdíjasok és élvezik az életet J ahogy cicákhoz illik. 

Innen már csak egy ugrás volt, hogy másik kedvenc hobbymnál is elkezdtem használni ezt a nevet, így született meg a Design by Bercica. A versenyek világától elköszöntem, de az alkotásaimban tovább él  Berci... milyen furcsa? Az élet meghatározóan fontos dolgai van, hogy végig kísérnek utunkon, Bercike is ilyen.

Ez a rövid történet.

Kaktuszok csodálatos világa....

Nagyon szeretem a kaktuszokat, de bevallom soha sem volt nagy sikerem velük. Állítólag igénytelen, na nálam vagy kiszáradt, vagy elrohadt szegény.

Így ha szép kaktuszt szeretnék látni, akkor el kellett mennem egy botanikus kertbe, vagy kertészetbe.

A horgolás reneszánszába mindent meghorgol az ember, így a kaktusz is elkészíthető. Nézegettem a neten sok-sok oldalt és bevallom olyan erőltetettnek érzetem őket. A cserép, a föld is horgolva, nagyon-nagyon műnek, giccsesnek találtam. Tudjátok ez olyan amikor egy szép csinos nőn millió egy kiegészítő, ékszer van ami nem megy egymáshoz, túlzásba esik és borzalmassá válik... amikor jobban megnézed látod, hogy mind külön külön egyedi és nagyon szép, csak tudni kellene mennyi az elég és mi mihez illik és ahogy figyeled őt egy különösen elegáns nő képe jelenik meg, csak egy kis ízlés, stílus érzék kellene...na itt is erről van szó.
Vagy is a kevesebb több! Anyukám szokta mondani, hogy ízlése nem mindenkinek van, ahhoz érzék kell.

Én hogy szeretném? elkezdtem gondolkozni... szeretném, ha megfogom érezném, hogy harmonikus, egységes és valóságos.... akkor legyen valódi szép agyag cserép. És mi legyen a föld? homok? kavics?..kizárt, hogy horgolt, milyen anyag adja legjobban vissza? gondolkodtam és nézegettem az anyagokat, megoldási lehetőségeket. Majd egy olasz oldal adta meg a választ, barna filc! Ez az! ...szóval így született meg az igazi Bercica kaktusz. Hogy tetszik nektek?

Szerintem nagyon szép lakás dísz lesz bárkinek, ajándéknak kedves és ötletes! Kisgyereknek nem ajánlom, mert nem játéknak készült.

Remélem Ti is imádni fogjátok őket :)

Javítás….

Sokszor vagyunk úgy, hogy ragaszkodunk dolgokhoz, mert sok-sok szép emlék fűz hozzá. Ez van amikor egy elszakadt szép gyöngyöt teszünk át egyik dobozkából a másikba és mindig a Nagyi jut eszünkbe, mert Ő viselte. Mi is felvennénk, de darabokba figyel ránk a dobozból, nagyot sóhajtunk és visszacsukjuk a doboz fedelét. 

NE TEDD! Én segítek. Amennyiben szeretnéd újra viselni, mutasd meg nekem, megnézem és ha meg tudom javítani, újra fűzni akkor élj a lehetőséggel.

A javítást műanyag, akril gyöngyök esetében értelmetlen, nem is vállalom, de ha szép tekla, tenyésztett gyöngy, üveggyöngy akkor van értelme és megcsinálom.

Több javítást is csináltam már és az elégedettség jegyeként, a többedik lánc után most egy karkötő javítását kért a hölgy. Picit rövidkének tűnt, fura módon volt a kapocsnál hosszabbítva talán. Sebaj, megoldjuk, apró gyöngyökkel "szórtam" meg és újra életre került. Így találkozik a régi és az új anyag és ölt egységet.
Elkészülve ilyen lett...

Gyöngy javítást, újrafűzést vállalok!